Tiszta Szívvel Bucka

Tiszta Szívvel Bucka

Szigetszentmiklós - Alsóbucka: A négy fenyő legendája

2017. augusztus 09. - Buckai Szövetség Egyesület

Sziasztok!

Egyszer volt! Holt nem volt! Talán így is kezdhetném a történetet, ha ez történet egy mese és nem egy megtörtént és ma is történő eset lenne!

Régen az ős Buckai időkben, ahol a szorgalom, a kemény munka és a becsület volt a lényeg egy apa egyszer úgy döntött annyi fenyőt ültet, ahogy a gyermeke! Az öt fiú, így öt fának örvendezett!

Ezekben az időkben ez nem volt meglepetés és a teli zöldelő, akkor még vidéki hangulatot sugárzó Buckában nem volt még különlegesnek se mondható, de igen valahol a természet szeretetére tanított!

Teltek, múltak az évek és cseperedtek a fák, ahogy cseperedtek a legények, míg szépek és nagyok nem lettek!

Történt egyszer, hogy az egyik legény azt mondta, hogy egyszer élek és neki vetette magát a Kossuth ciginek, meg a sosem józan életnek! Nem lett lába először egy, aztán egy sem, majd egy szomorú napon itt hagyta e világot és végleg elment!

S történt egyszer, hogy az öt fenyőhöz egy kecske tévedt! S a középsőnél igen csak megcsócsálta a kérget! A fa kiszáradt és itt hagyott minket!

Négy testvér maradt hát és négy fenyőfa!

Múltak – múltak az évek és ami egykor nem számított ritkaságnak és különlegességnek a négy fenyő kitűnt a környezetéből és hatalmas, egyben egyedi lett. Alig maradt a Buckában ekkora fa és pláne olyan, aminek van története!

Voltak idők amikor a Csépi út még föld út volt, hogy hinta volt rajta! Talán a legnagyobb és a legnagyobb kilengésű, ami valaha létezett a Buckába! Mivel a négy fenyőt az utcáról egy bokor takarja el, ezért sokan a nagy hintát se vehették észre! Illetve, de amikor, aki használta az jó magason az utca fölé is kilendült vele és az arra járóra majd a frászt hozta!

Aztán megint teltek – múltak az idők és a legidősebb legény lassan meglett aztán öregecske lett és végül elment! De nem egyetlen fenyő sem követte! Bár a testvérek már csak hárman vannak a fenyők még mindig négyen, mert él az emléke!

Vajon ma, amikor alig van már fa, bokor és zöld a Buckába, vajon lenne olyan Buckai, aki annyi fát ültet, ahány a gyermek? S gondozná azt, hogy a gyermek szeresse és tisztelje otthonát, a természetet és a környezetet?

Csizek Csaba :)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tisztaszivvelbucka.blog.hu/api/trackback/id/tr9212731258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása